A nyomdai technológia megjelenése előtt a könyveket kézzel, aprólékos munkával másolták, a folyamatot kéziratos másolásnak nevezték. Ehhez az igényes feladathoz képzett írnokokra volt szükség, akik tollak, tinta és pergamen segítségével aprólékosan sokszorosították a szövegeket. A könyvmásolás meglehetősen időigényes volt, és a mű hosszúságától, valamint összetettségétől függően hetekig, hónapokig vagy akár évekig is eltarthatott.
A könyvek másolásához használt egyik leggyakoribb anyag a pergamen volt, amelyet állati bőrből, általában juh- vagy kecskebőrből készítettek. A pergamen tartós anyag volt, amely ellenállt a hosszú távú használat viszontagságainak és könnyen lehetett rá tintával írni. A pergament úgy készítették elő, hogy az állatbőröket addig kaparták és nyújtották, amíg vékony és sima nem lett, végül készen is állt az írásra.
Az írnokok, akik általában szerzetesek vagy tudósok voltak, ezután a madártollakból készült tollakkal kifinomultan másolták a szöveget a pergamenre. A tollakat finomra hegyezték és tintába mártották, amely általában víz, korom, egyéb kötőanyagok, például gumi vagy tojásfehérje keverékéből állt. Az írnokok gondosan, sorról sorra átírták a szöveget, precíz betűtechnikával, hogy biztosítsák a pontosságot és az olvashatóságot.
Egy könyv másolása nemcsak technikai készséget, hanem a nyelv és a téma mély ismeretét is igényelte. Az írnokoknak jól kellett ismerniük a különböző írásokat és írásmódokat, például a latint, a görögöt és a hébert, attól függően, hogy milyen szöveget másoltak. A másolandó könyv tartalmának ismeretében is jártasnak kellett lenniük, hogy a szöveget hűen, hibák és kihagyások nélkül adják vissza.
A könyvmásolás tehát nehéz folyamat volt és, mint már említettük egy-egy kötet elkészítése hónapokig vagy akár évekig is eltarthatott. Az írnokok elsősorban írószobákban (Scriptorium) dolgoztak, amelyek a kolostorokban voltak kialakítva. A scriptoriumok csendes és ellenőrzött helyiségek voltak, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy minimálisra csökkentsék a zavaró tényezőket és biztosítsák a nyugodt és meghitt légkört, itt készültek gyakorlatilag a keresztény könyvek is.
A kihívások és nehézségek ellenére a kéziratmásolás a középkorban és azon túl is a tudás megőrzésének és terjesztésének kritikus folyamatát jelentette. Az irodalom, a filozófia, a tudomány és a vallás számos nagy művét az írástudók készséggel őrizték és szorgalmasan másolták a szövegeket egyik generációról a másikra.
A pergamenten kívül mit használtak még?
A pergamen mellett más anyagokat is használtak, ilyen volt például a papirusz, amelyet egy növény magjából készítettek. Az ókori Egyiptomban és a világ más részein is gyakran használták kéziratok másolására. A pergamenhez képest azonban törékenyebb és sérülékenyebb volt, ezért sok írástudó a pergament részesítette előnyben.