A kovácsolás lényegében a fém tárgyak formálása erő kifejtésével. A fehéren izzó munkadarabok formázásakor, az adott tárgyat két öntőforma közé helyezik és olyan rázkódó mozgásnak teszik ki, ami magas nyomás alatt van. Előnye, hogy kevés anyag is elegendő a munkadarabok megerősítéséhez. A gyártási folyamatoknak a kovácsolás egy bizonyos részét teszi ki. Ez alól kivételt képez a díszítő kovácsolás, itt jellemzően acél rudakat, pántokat, különféle csöveket készítenek, mindezt nem mindennapi kivitelezésben, inkább a művészi vonal jellemző ezekre a tárgyakra. Elsősorban kültéri díszítő elemként alkalmazzák az így megmunkált tárgyakat.
A kovácsoló gép használata
A kovácsolt termékek úgy ismerhetőek fel a legjobban, hogy nagyobb méretűek és meglehetősen szilárdak. Az üreges dolgokat bonyolult a kovácsolás eljárásával előállítani, éppen ezért egyéb vágási technikákat is alkalmaznak. A tengelyeket, összekötő rudakat, szerszámokat és vezérműtengelyeket tipikus kovácsolt termékeknek tekinthetjük. A fogaskerekek fogai most már szintén általános kovácsolandó termékeknek számítanak.
A kovácsműhelyekben található gépek nagy terhelésre lettek megtervezve, hasonlítanak a présekhez. A munkadarab negatív formáját bele helyezik egy olyan eszközbe, ami ketté szedhető, a fehéren izzók közé pedig a fehér formát, majd a megfelelő kovács gép segítségével formára kovácsolják, mindezt számos erős ütés által. A kovácsműhelyekben található gépek közti különbséget a kalapácsolási és a lökési eljárások jelentik.
A fegyverkovács a munkája során az eljárásokat többféleképpen végezheti, lehet mechanikusan, hidraulikusan vagy pneumatikusan. A kovácsolásban megkülönböztetünk süllyesztékes, precíziós és zömítő technikákat. A kovácsműhely gépeit fel lehet szerelni hidraulikus vagy légkalapácsokkal, továbbá excenter vagy kapcsolós présekkel. Maga a kovácsolás folyamata fizikailag megterheli a szervezetet, nagy zajjal jár és veszélyeket is magába foglal.