A hagyományos analóg fotózás idejében az ISO azt a számot jelölte, ami a fényérzékenység mértékét jelezte. Sokan találkozhattak már ilyen jelzésekkel, hiszen feltüntetik, hogy maga a film milyen érzékenységű, például ISO 200 vagy ISO 800. Az ISO a digitális fotózásban is megmaradt, annyi változás történt, hogy a skála széle jobban kitolódott, de a lényeg ugyanaz maradt. Annyi a különbség még, hogy a digitális fotózásban nem a film, hanem a szenzor érzékenységére vonatkozik a jelzés. Levonva a következtetést, az ISO tehát nem más, mint a fényérzékenység mértéke. Az ISO érték minél alacsonyabb, annál kevésbé lesz szemcsés a fotó.
Mit kell tudni a magas ISO értékekről?
Amikor rossz fényviszonyok mellett, gyenge megvilágításnál fotózunk, akkor alkalmazunk magas ISO beállításokat. Ilyen lehet, amikor mondjuk szürkületben szeretnénk lefotózni egy családtagunkat. Ha teljesen éles, megfagyasztott képet akarunk kapni, akkor mindenképp érdemes magas ISO értékkel fotózni. A felsőbb kategóriás fényképezőgépek képesek magasabb ISO értéket rögzíteni.
A digitális fényképezőgépet sokan szeretik automata módban használni, ilyenkor a készülék magától kiválasztja a megfelelő ISO értéket, de mi magunk is beállíthatjuk. Amennyiben felülbíráljuk a gép által beállított értéket, ügyeljünk a zársebesség és a rekeszérték beállítására is. Mielőtt beállítjuk az ISO-t, tegyünk fel magunknak pár kérdést, hogy például jól megvan-e világítva a fotózni kívánt témánk, akarunk-e szemcsésebb képet, szükségünk lesz-e állványra vagy sem, illetve, hogy mozgó vagy álló képet készítünk-e. Ezeket okvetlen gondoljuk át, mielőtt bármit is beállítunk, hiszen nagyban befolyásolják az egészet. Sok fény mellett célszerű fotós állványt is használni.