A belgyógyászat szerteágazó terület az orvostudományban. A terület a hasban és a mellkasban található belső szervek állapotával, kóros elváltozásaival foglalkozik, A belgyógyászat feladata, hogy diagnosztizálja az itt jelen lévő betegségeket, majd gyógyítsa, kezelje azokat. A belgyógyászatból váltak ki különféle területek, ez elősegített a célzottabb kezeléseket. Van külön a szívet érintő betegségekkel foglalkozó ágazat, ez a kardiológia, az endokrinológia a hormonháztartást, a gasztroenterológia az emészsztőrendszert, a hematológia a vérképzőrendszert, a nefrológia a vesét és a pulmonológia a tüdővel kapcsolatos problémákat vizsgálja. A belgyógyászat lényegében összefogja a különféle szakterületeket.
A belgyógyászat célja nem csak a gyógyítás, hanem a megelőzés és a rehabilitáció is. A belgyógyász szakorvos segít a betegeknek, ha bizonytalan tüneteik vannak, értelmezi a leleteket, megmondja azt is, hogy melyik szakterülethez célszerű fordulniuk, illetve támogatja a szűrővizsgálatok elvégzését is. A belgyógyász tehát segít a háttérben álló okok felkutatásában, ha indokoltnak látja további vizsgálatokat is javasol. A belgyógyászok a krónikus betegségben szenvedők állapotát is rendszeresen ellenőrzik, ide sorolhatóak a cukorbetegek és a magas vérnyomással küzdők is. Összefoglalva a belgyógyászat lényegét, hogy minden olyan állapotváltozást érint, ami ismeretlen, hirtelen jelentkezik és nincs megmagyarázható oka.
Milyen műszereket használnak a diagnózis felállítására?
Vérnyomásmérés és vérvétel az esetek többségében történik, de az ultrahang is gyakran használt diagnosztikai eszköz, mondhatni betekintést nyújt a szervek állapotára. Továbbá alkalmazhatnak még EKG-t, de más egyéb képalkotó vizsgálatot is elrendelhetnek, MR-t vagy akár CT-t is. A belgyógyász szakorvosnál is mindig van sztetoszkóp, ugyanis először minden esetben fizikális vizsgálat történik, valamint a kórelőzmények felvétele.