A fékolaj kifejezést sokan nem jól használják, ugyanis a hivatalos neve a a fékfolyadék. A fékfolyadék lényegében olyan szintetikus anyag, ami napjainkban már nem tartalmaz szilikont. A fékfolyadék cseréjét évente, de maximum két évente szükséges elvégezni. Kémiai összetétele lehetővé teszi, hogy felvegye a környezetében lévő vizet és párát, mindezt a fékcsövön keresztül, de ettől tönkre mehet a fékrendszer, illetve rozsdásodásnak indulhat. A munkahengerek kopása miatt a szennyeződéseknek is megvan az esélye, a hengerek egyébként a fékfolyadékot mozgatják.
A fékfolyadék állapotát bármilyen szervizben ellenőriztetni lehet, ahol rövid idő alatt megvizsgálják, hogy milyen az aktuális állapota. A bevizsgálás egy egyszerű fékfolyadék vizsgáló eszközzel történik. A műszer megméri a fékfolyadék víztartalmát, majd rögtön kimutatja az eredmény is.
A fékfolyadék cseréjének a menete…
Általánosságban elmondható, hogy az egész olcsó műveletnek számít. Maga a fékrendszer kapacitása jellemzően 0,7 és 1 liter közé tehető, tehát nincs szükség nagyobb mennyiségre. Modern légtelenítő berendezéssel is el lehet végezni a cserét, de jól bevált módszer a hagyományos pumpálás is.
Milyen fajtájú fékfolyadékokat különböztetünk meg?
Autós boltokban, nagyobb hipermarketekben, benzinkutakon fékfolyadék nagy választékban beszerezhető. Létezik DOT3, glikol bázisú fékfolyadék, ezeket kizárólag a régi típusú kocsikba szabad tölteni, a DOT4-est, ami szintén glikol bázisú, már modernebb Abs-es autókba is lehet, ráadásul ennek a forráspontja magasabb is. A DOT 5.1-es szilikonmentes folyadék a legmodernebb autókba való, a forráspontja rendkívül magas. Fontos megjegyezni, hogy a különféle típusú folyadékokat összekeverni nem szabad.
Figyeljünk tehát a fékfolyadékok rendszeres cseréjére, hiszen így elkerülhetőek nagyobb mértékű javítási költségek is.